Birkózás az antik olimpián

Kr.e. 776 után. Az olimpiai játékok létezése ettől az időponttól kezdve bizonyítható történelmileg, de egy Olümpiában talált diszkosz feliratának tanúsága szerint már Kr.e. 1580-ban is rendeztek itt ünnepi játékokat, s valószínűleg ekkor sem először. Egyetlen ókori nép sportéletéről sem maradt fenn annyi szóbeli hagyomány és írásos dokumentum, mint a görögéről, leghíresebb sportünnepük, az olimpiai játékok eredete mégis a legendák homályába vész.

Az antik olimpián a birkózás kezdetben csak, mint az ötösverseny, a pentatlon utolsó versenyszáma szerepelt, palé néven. A pentatlon győztese nem biztos, hogy valamennyi, igen eltérő testi és lelki adottságokat igénylő versenyben (futás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás) győzedelmeskedni tudott, ezért bajnok lehetett valaki akkor is, ha csak az utolsó versenyszámban a birkózásban maradt alul a többiekkel szemben. Ez magyarázza, hogy az antik pentatlon versenyzők közül mindössze egyről tudunk, aki a pentatlon birkózásban is győzött, ez is a gyermek versenyek egyik győztese volt: a spártai Eutelidász.

Ha a pentatlon birkózó versenyeket önállóan tekintjük, a versenyszám első győztese a spártai Lampisz volt. A leghíresebb pentatlon birkózónak pedig Philbrótosz bizonyult, aki ebben a versenyfajtában három olimpián is diadalat aratott. A pentatlon birkózás – éppen azért, mert egy (a mai értelemben vett) atlétikai versenysorozat részeként rendezték – különlegesen szigorú szabályokkal rendelkezett. Lényegében minden durvaságot, a kényszerítö fogásokat szigorúan tiltották. A pentatlonban sem alkalmazták a versenyzők súly, vagy életkor szerinti besorolását, a küzdőket sorsolással párosították. (Külön gyermek versenyt pentatlonban csak egyszer: a Kr.e. 628 olimpián rendeztek.) A pentatlon birkózásban kezdetben a küzdelem minden valószínűség szerint állásban folyt. Ezért „egyenes testtartású” birkózásnak orthopalé-nak, vagy sztadaipalé-nak nevezték. Az győzött aki ellenfelét a földre vitte, „földhöz vágta”, de az is elég volt, ha csak térdre kényszerítette. Általában többször (rendszerint) háromszor kellett az ellenfelet „levinni”. Az olümpiai küzdelem száraz homokkal felszórt sekély gödörben folyt, melyből ha valamelyik versenyzö kilépett a küzdelmet megszakították és a küzdőtér közepén újra indították.

Miután a pentatlon verseny nagyon nehéz, összetett küzdelem volt, kevés induló akadt, akinek alkata az atlétika más ágai mellett a birkózásra is igazán megfelelt. A jó atléták elhulltak a birkózó versenyeken, míg a jó és rátermett birkózók el sem jutottak a birkózó versenyekig. A legnagyobb ritkaság számába ment, ha valaki minden versenyszámban megállta a helyét. Ezért a birkózó versenyek népszerűsége magával hozta, hogy a birkózás, mint önálló, a pentatlontól független versenyszám is megjelenjék az antik versenyeken. Ez a birkózás azonban merőben eltért az elődjétől.

A legjellemzőbb eltérés, hogy itt már nem elsősorban állásban folytatott, kiegyensúlyozott küzdelemről volt szó, hanem változatos, állva, vagy földön egyaránt zajló birkózásról, amely látványosabb és izgalmasabb volt elődjénél.

„Talajmenti, vagy gurulós birkózásnak” (katopalé vagy küliszisz) nevezték, melynél az állásban kezdett küzdelem akkor is folytatódott, amikor a versenyzők a földre kerültek. Ebben nem az győzött aki két vállra fektette a másikat, (a két vállra fektetés, vagy leszorítás, mint küzdelmet eldöntő cél azért is valószínűtlen, mert hidaló versenyzőket nem találunk a képeken, szobrokon), hanem aki elérte, hogy ellenfele kényszerűségböl (kínjában), vagy egyszerűen a kimerültség miatt feladja a küzdelmet. A magadást az ellenfél testének ütögetésével, vagy a felemelt mutató, vagy középső ujjal, vagy kiáltással kellett jelezni.

Miután a küzdelmet feladni nagy szégyennek számított, ezért ez ritkán fordult elő. Azonban a bíró is véget vethetett a küzdelemnek, ha úgy látta, hogy valamely versenyző harcképtelenné válása miatt a viadal már eldőlt. Ezen a birkózáson már olyan versenyzők vettek részt, akik kifejezetten erre a versenyre készültek, (nem feltétlenül művelték az atlétika többi ágát), és ezért a pentatlon birkózásnál jóval keményebb küzdelem volt. A verseny keménységét korlátozó szabályokat a tiltások meglehetősen szűkszavú felsorolása jellemzi. A birkózás szabályait tartalmazó töredékek első, megfelelően kiegészített sorai a következőképpen szólnak: „A birkózó nem törheti el ellenfele ujjait. Ha így tesz, a versenybíró azonnal üssön rá botjával, mindenhova üthet, kivéve a fejre. A vétkes csak a büntetés kifizetése után folytathatja a versenyt…” Mégis feljegyeztek egy olyan győztest, aki azzal a „korszakalkotó” fogással nyerte sorban mérkőzéseit, hogy egyenként kitördelte ellenfele ujjait.

A görög fiatalságot gymnasionok-ban tanították testnevelésre, és ennek során birkózásra is. Ebből a lányok sem maradhattak ki. Spárta városállamban, mely harciasságával messze kitűnt a többiek közül, már gyerekkorban felkészítették a fiúkat a 30 éves koruktól hatvanéves korukig tartó katonáskodásra. Katonai fegyelemben közösen nevelték őket, és a próbatételek között szerepeltek a rendszeres birkózó versenyek, mint a férfivá avatás szertartás része. Az olimpiák pentatlon és önálló birkózó, valamint pankration versenyeinek leghíresebb alakjait, győzteseit számtalan írásmű, kép és szobor örökítette meg.

A birkózók kezdetben ágyékkötőt viseltek, később, mint az antik olimpiák minden résztvevője: teljesen meztelenül mérkőztek. A sportversenyeket az ifjúság nevelése mellett a hadrafoghatóság fenntartásának fontos eszközeként kezelték. Valószínűleg ezért tiltották a nőknek még csak a jelenlétét is a versenyeken, nemcsak versenyzőként, de még nézőként is. Ezt olyan komolyan vették, hogy halálbüntetéssel fenyegették a szabály ellen vétőket, és hogy a nők álruhában, versenybírónak öltözve se játszhassák ki a tiltást, elrendelték: még a versenyzők közelében tevékenykedő bíróknak is meztelenre kell vetkőzniük. A tiltás nem a nők ellen irányult, amit az is bizonyít, hogy évente rendeztek külön női (elsősorban könnyű atlétikai és futó-) versenyeket és játékokat, sőt Spártában rendszeresen tartottak versenyeket (még birkózást is) a serdületlen fiúk és lányok között.