A birkózás története a 19. századtól

A birkózás a test-test elleni harc egyik legősibb formája, Franciaországban 15 ezer éves, összekapaszkodó harcosokat megformázó barlangrajzokat fedeztek fel, babiloniai és egyiptomi szobrokon napjainkban is használatos fogásokat láthat az utókor.

A professzionális birkózás történetét a krónikások a 19. század harmincas éveitől számítják, a helyszín Franciaország volt, a legjobbak csoportokba verődve keresztül-kasul utaztak az országban, mindenfelé mutatták tehetségüket. Ezt persze nem önzetlenül tették, fellépésükért a helyiek rendre szép summát szurkoltak le. A francia példa folyamatosan terjedt Európában, a greco-roman wrestling (görög-római birkózás elnevezés volt a magyarul kötöttfogásnak elkeresztelt formája a birkózásnak) az Osztrák-Magyar Monarchiában, Olaszországban, Dániában és Oroszországban volt a legnépszerűbb. A Kolosszus becenévre hallgató francia Paul Pons és a lengyel Ladislaw Pytlasinski voltak az első, úgymond hivatalos bajnokok, őket akkoriban olyan legendák követték, mint például a török Kara Ahmed (a Keleti Szörny) vagy a bolgár Nikola Petrov (a Balkán oroszlánja).

A 19. század végefelé az olimpiai eszme terjedésével mind inkább tért hódított az amatőr sport, a sportág legjobbjai természetesen már nem hivatásosként ott voltak 1896-ban Athénban az első Újkori Olimpiai Játékokon, 1904, St. Louis óta pedig óta minden Nyári Olimpiai Játékokon érmekért küzdenek. 1908-ban Londonban már mindkét fogásnem reprezentásai szönyegre léptek. A legújabb kor történetében 2004-ben Athénban új fejezet vette kezdetét, a görög fővárosban hivatalos ötkarikás szám lett a női birkózás.

A birkózást és a súlyemelést is felkaroló első nemzetközi szövetség 1905-ben Duisburgban alakult meg, az önálló Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) jogelődje 1912-ben a stockholmi olipia idején alakult meg. Magyar dicsőség: elnöknek Tatits Pétert, főtitkárnak Csanádi Mór választották. Az első kongresszust 1913 júniusában tartották, Németország, Finnország, Dánia, Svédország, Oroszország, Ausztria, Csehország, Nagy-Britannia és Magyarország küldötteinek részvételével. Szabályokat is rögzítettek, a mérkőzések idejét például 20 percben maximálták, közben a küzdő felek egy percet pihenhettek.